Rövid súlyos betegség után, 86 éves korában, 2016. február 26-án elhunyt Lukovich István. Neve évtizedeken keresztül összeforrt a Magyar Testnevelési Főiskolával/Egyetemmel, a mai Testnevelési Egyetemmel.
Fiatalon orosz hadifogságba került, és hazatérése után, 1948-1952 között végezte el a TF testnevelő tanári szakát. Eredetileg atléta szakképzős volt, de szeretett mestere és professzora, Dr. Duronelly László hatására vívó szakedzői diplomát is szerzett. Fiatalon került az Időszaki és Küzdősportok Tanszékre (később Küzdősportok Tanszék), tanársegédként. Kis megszakítással nyugdíjba vonulásáig (1992) adjunktusként, majd docensként tanított.
Lukovich István hosszú éveken keresztül a vívósport meghatározó egyéniségei közé tartozott. Hosszú oktatói pályafutása során mind a tanárképzésben, mind az edzőképzés különböző területein tevékenykedett. Az 1961-ben elindult nappali vívó szakedzői szakon a legnagyobbak mellett tanított, majd Hatz József külföldre távozása után a tőrvívás tanára lett. Részt vett az 1960-as római olimpiára utazók felkészítésben, majd éveken át a vívó válogatott kondíció edzője, illetve a junior tőr válogatott keretedzője is volt. Ő indította el a világhírnév felé többek között a világbajnok és olimpiai ezüstérmes Bóbis ldikót. Neves tanítványai közé tartozott még a válogatott Nyomárkay Ödön, Perjámosi Sándor és Schnur János. Dr. Bay Béla nyugdíjba vonulását követően a Küzdősportok Tanszék vívó részlegének vezetője volt. Főiskolai és egyetemi munkássága mellett aktív szakosztályi munkát is végzett, többek között a Vörös Meteor, a Csepel, a BVSC, az Elektromos, az MTK, a Vasas, a BSE, valamint az OSC klubokban.
1971-es megalapítása óta a TF Nemzetközi Edzőképző Tanfolyam (NET/ICC) tőr tanára volt. Nyugdíjba vonulását követően, több mint két évig a tajvani vívó válogatottat készítette fel a világbajnokságokra és az ázsiai játékokra. Hazatérte után újra bekapcsolódott az egyetemi munkába, ahol gyakorlatilag élete végéig oktatott. Ezen hosszú időszak alatt a mestergenerációk sorát adta a magyar vívósportnak és kimagasló irodalmi munkásságot fejtett ki. Számos szakkönyv szerzője, amelyek a mai napig meghatározó szerepet töltenek be sportágunk oktatásában. Ezek közül többet angol illetve japán nyelvre is lefordítottak. Edzői, elméleti, valamint irodalmi munkásságát elismerve a Magyar Vívószövetség mesteredzői címet adományozott neki 1969-ben. Hazai és nemzetközi tapasztalataira hivatkozva több alkalommal meghívták Angliába edzőtáborokba és edző továbbképzésekre.
2015 decemberében a magyar vívás napján az MVSZ életmű díjjal tüntette ki, amit a szövetség főtitkára a lakásán személyesen adott át neki.
Emlékét szeretettel és tisztelettel megőrizzük. Nyugodjék békében.
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
