Hírek

Sportban az igazság, sportban a vigasz?

Egyre népszerűbbek a tömegsport rendezvények, amelyekért akár országokon át is képesek vagyunk utazni. A hirado.hu oldalon a fellendülőben lévő sportturizmussal kapcsolatban készült egy hosszabb interjú Perényi Szilviával, a Testnevelési Egyetem adjunktusával.

– A sportturizmusnak sokféle típusa létezik. Mégis hogyan lehet definiálni a fogalmat?

– A sportturizmus nem új keletű fogalom. A sokféle típus mellett sokféle meghatározás is létezik, de azért általánosságban elmondható, hogy olyan sport és mozgás céljával történő tevékenység, amiért el kell utaznunk valahova. Utazhatunk egy városon, országon belül is, de mehetünk országhatárokon kívül, sokszor még földrészeket is elhagyva. Hogy ki tekinthető sportturistának? Különbséget kell tennünk a szurkolói csoportok tagjai és különböző versenyekre aktív résztvevőként utazók, valamint egy harmadik réteg között, amelynek tagjai komoly hobbinak tekintik a sporteseményeken való részvételt az utazással kombinálva. Ők a legtöbb esetben, sportágtól függetlenül, bizonyos sportrendezvényekhez igazítják az utazásaikat. A turizmus szempontjából talán felesleges is a meghatározás, hiszen mindhárom csoport tagjai turistáknak tekinthetők, akik szállást vesznek ki, a meccseken, versenyeken kívül pedig ellátogathatnak az adott város turisztikai, kultúrtörténeti értékeit jelentő helyszíneire. Ugyanakkor a különböző versenyeken aktívan részt vevő sportturista, pontosan a közös sportolásnak és mozgásnak köszönhetően olyan izgalmas helyekre is eljuthat, ahová egyébként magától nem menne, olyasmit láthat, amire másképp nem nyílna lehetősége. És pont ebben rejlik ennek a műfajnak a szépsége.

A Runway Run jótékonysági futóverseny résztvevői a Liszt Ferenc repülőtér 1-es kifutópályáján (Fotó: MTI/Lakatos Péter)

A Runway Run jótékonysági futóverseny résztvevői a Liszt Ferenc repülőtér 1-es kifutópályáján (Fotó: MTI/Lakatos Péter)

– Ahogy a hazai, főleg futó rendezvényeken egyre több a külföldi résztvevő, úgy szerencsére a külföldi versenyeken is sokasodunk.

– Igen, egyre többen megízlelték már ezt a műfajt, jellemzően más európai országok maratoni, félmaratoni versenyein vesznek részt magyar amatőr sportolók. És hazánkban is egyre többen látogatnak el a legnagyobb futóversenyekre, de a futás hazánk belső turizmusához is jelentően hozzájárul. A posztmodern embertípus amellett, hogy meg akarja mutatni magát, próbálgatja a határait, folyamatosan új ismeretekre és élményekre vágyik. Itt mindezt együtt szerezheti meg, és ez semmivel nem pótolható. Az, akit egyszer már megérintett ez a világ, később sem fogja kevesebbel beérni. Keresi az alkalmat, a lehetőségeket.

– A sportturizmus a társadalmi egészségesség szempontjából is nagy értékkel bír.

– Én úgy látom, egyre több lehetőség van a mozgásra, és egyre többen ismerik ezt fel. Ez pedig azt mutatja meg, hogy létezik más út, lehet örömtelibb életet élni a mozgással, új értelmet adni az életünknek, kiteljesedni, vagy épp új kapcsolatokra szert tenni. Ráadásul nem öncélú dologról van szó, hiszen a szabadidős tevékenységek felé való fordulás a család számára is új kapukat, új lehetőségeket nyithat meg. „Megfertőzhetjük” vele a közvetlen környezetünket, de legalább ennyire fontos, hogy együtt vagyunk, együtt készülünk valamire, legyen az verseny vagy kirándulás. Éppen ezért vallom, hogy a szabadidősportnak az egyik legfontosabb hozzáadott értéke a közösség erejében rejlik. Innen pedig már a lendület visz tovább mindenkit.

Az I Bike Budapest kerékpáros felvonulás résztvevői az id. Antall József rakparton, háttérben a Magyar Tudományos Akadémia épülete (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)

Az I Bike Budapest kerékpáros felvonulás résztvevői az id. Antall József rakparton, háttérben a Magyar Tudományos Akadémia épülete (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)

– Nem beszéltünk még a sportrendezvényeket támogató önkéntesekről. Ők is sportturisták?

– Tulajdonképpen igen. Komoly mozgalomról van szó, melynek tagjai a legkülönfélébb sportágakhoz kapcsolódva, Eb-k, vb-k vagy éppen az olimpia lebonyolításában vesznek részt. A világversenyek szervezőinek szinte kötelességük, hogy önkénteseket is bevonjanak a munkába, lehetőséget adva arra, hogy ők is betekintsenek a sportág kulisszái mögé, tapasztalatokat szerezzenek, és barátságokat kössenek. Így volt például a tavalyi vizes világbajnokságon is, ahol 250 külföldi önkéntesünk 35 országból érkezett hozzánk. De éppen így sok magyar is részt vesz külföldi versenyeken, ami nekik is lehetőséget ad arra, hogy tapasztalatokat szerezzenek, nyelveket gyakoroljanak, sokszor 10-12 napot eltöltve az adott helyen. Megható és felemelő érzés, amikor a fiatal önkéntesek például arról mesélnek, milyen élvezetes volt együtt dolgozni az idősebbekkel, akik pedig éppen arról áradoznak, hogy milyen jó volt erőt meríteni egy másik generációból! Fontos találkozások és kapcsolatok születhetnek ilyenkor, ami tényleg különleges értékkel bír. Önkéntesnek jelentkezni a sportszövetségek és a sportesemények honlapjain lehet. Most például a birkózó-vb-re toborzunk önkénteseket, és már akadt olyan jelentkező, aki azt írta, hogy a szívkórházi rehabilitációja után természetesen ott lesz közöttünk, csak nehogy lemondjunk róla.

– Nehéz az elmozdulás: még mindig keveset mozgunk.

A tíz évvel ezelőtt íródott Társadalmi riport a sportról című könyv egyik szerzője D. Gál Andrea, a Testnevelési Egyetem docense, a Társadalomtudományi Tanszék vezetője, szociológus egy helyen aztí írja, hogy a „magyar lakosság egészségi állapotáról és egészségmagatartásáról évtizedek óta negatív megállapításokat tesznek a szakemberek”.

– Változott-e, árnyalódott-e ez a kép tíz év elteltével 2018-ban, s ha igen, mit tesz ehhez hozzá a fellendülőben lévő sportturizmus?

– Sajnos egészségtudatosság szempontjából a kép nem sokat változott, dacára annak, hogy például a futóturizmussal tízezres nagyságrendben utaznak sportturisták, akik nem feltétlenül csak külföldiek. Ebből kiindulva akár azt is feltételezhetnénk, hogy a futás mellett a szabadidősportok előkelő első helyén szereplő úszás-fürdőzés, a vízi turizmus vagy az utánuk következő gyalogos és kerékpáros sportturizmus résztvevői egyre többen vannak. Többen, akik tetemes mennyiségű vendégéjszakát töltenek el valahol, akár milliárdos bevételeket jelentve egy országnak. A számuk természetesen változott, növekedett, de az általuk közvetített egészségtudatos magatartás azonban még mindig csak kevesek számára jelent példát. Tehát a sportturizmus adhat gazdasági pluszt, jelentősen javíthatja egy ország presztízsét, hozzájárulva annak pozitív imázsához, ami természetesen komoly érték, de sajnos a magyarok számára az egészséges életmód, a fizikai aktivitás, a mozgás szempontjából ez nem mérvadó.

Mountain bike-osok a Rám-szakadékban  (Fotó: MTI/Czimbal Gyula)

Mountain bike-osok a Rám-szakadékban (Fotó: MTI/Czimbal Gyula)

– Ezek szerint kicsi annak az esélye, hogy valaki egy futóverseny hangulata miatt, ahol éppen szurkolt, húz másnap edzőcipőt és kezd el kocogni.

– Meglehetősen kicsi. Igaz, már lekerültünk annak a 15 országnak a listájáról, amely a legkevesebbet mozgó országokat állítja sorrendbe, de ma még mindig az a jellemző kép, hogy a lakosság több mint fele nem sportol rendszeresen vagy megfelelő rendszerességgel. Az viszont már biztató, hogy legalább a fizikai aktivitásokat tekintve viszonylag jól állunk Európában, köszönhetően a kerti munkáknak és a vidéki kerékpározási szokásoknak. Nagyon nehéz kérdés, hogy mivel lehetne kimozdítani az átlagembert a saját kényelmes életmódjából, aminek még mindig nem része a testmozgás. És ami igazán nem is idő kérdése, bár a többség erre hivatkozik.

– Már hogy nem jut rá idő?

– Pontosan. Csakhogy ez magyarról magyarra fordítva sokszor valójában azt jelenti: lusta vagyok. Pedig a heti mozgásnak nem kell feltétlenül nagy távokról, nehéz edzésekről szólni, elég lenne, ha naponta 30 percbe beleférne egy aktív séta, egy kis biciklizés vagy ha egy nap gyalog tennénk meg néhány megállót a munkahelyünkre tartva.

A street workout sportot űző Mikovics Lilla bemutatót tart a Fővárosi Önkormányzat támogatásában megvalósult – az országban első – integrált tornaparkban és játszótéren, Csepelen. A tornaparkban fogyatékkal élők is tudnak edzeni (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

A street workout sportot űző Mikovics Lilla bemutatót tart a Fővárosi Önkormányzat támogatásában megvalósult – az országban első – integrált tornaparkban és játszótéren, Csepelen. A tornaparkban fogyatékkal élők is tudnak edzeni (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

– A tömegsport különös tekintettel a futásra, divatos lett. Azaz létezik egy korosztály, amelyiket ez viszi előbbre a mozgásban.

– Igen, ez jellemzően a fiatalabb korosztályra igaz. Közülük is azokra, akik iskolázottabbak, jó keresettel rendelkeznek, így gond nélkül megengedhetik maguknak a nevezési díjak befizetését, az utazást. Külföldön olyan szállásokon, ahová aktív turistákat várnak (túrázókat, kirándulókat) magyar nyugdíjasokkal például elvétve sem találkozni. Számukra az utazás már olyan költség, ami nem fér bele a kiadásokba. Ők inkább itthon indulnak el, szerencsére a túrázó csoportok a mai napig aktív és intenzív életet élnek. Gyakran látom, hogy az utcai workout pályák körül mindig köröznek idősebbek is, akik nem mernek oda bemenni, mert nem nincsenek tisztában a lehetőségekkel, nem tudják megfelelően használni a gépeket. Elkelne itt például egy-egy olyan instruktor, aki időnként megmutatná, hogy lehet ezekkel az egyszerű felszerelésekkel mozogni. Az igény tehát valamelyest nagyobb lenne a mozgásra, de sok sebből vérzik még az a terv, hogy a magyar nemzet sportoló nemzetté váljon. Mint ahogy az is, hogyan válthatunk a gyakori inaktív, öngyilkos életmódból egy aktív, egészséges mindennapi tevékenységrendszerre. Utóbbinak a divathullámok, valamint az egészség- és szépségipar összefonódása ugyan jót tesz, de amíg az átlagembert szinte kényszeríteni kell arra, hogy a mozgással érezze jól magát, amíg egy körzeti orvos sem feltétlenül tudja, hogy a betegének gyógyszer helyett milyen mozgásformát javasoljon, addig ez elég távoli megvalósulással kecsegtet.

forrás: hirado.hu

interjú,Perényi Szilvia,tömegsport