Súlyos műtét után otthonában vehette át aranydiplomáját Ducza Anikó egykori olimpikon.
Mikolovics Zsuzsa, a Társadalmi Kapcsolatok Iroda munkatársa dr. Hamza István tanár úr társaságában kereste fel Ducza Anikót, aki 50 évvel ezelőtt végzett az akkori Testnevelési Főiskolán.
Anikó néni remek fizikai állapotnak örvend, még így az operáció után is. Elmondta, hogy mindennapjaiból így sem hiányzik a fizikai aktivitás, mert a műtét után hat héttel el lehetett kezdeni a mozgást tornásztársa és egyben barátnője, Kertész Alice segítségével, aki Szentendréről minden nap este hatkor telefonon keresztül tart egy félórás gyógytornát egykori válogatott társának. A műtétre azért volt szükség, mert lebénult volna a lába a nyaki gerinccsatorna-szűkület miatt, amelyet ötórás műtéttel korrigáltak.
A főiskola nagyot sokat jelentett Anikó néninek, mert csak így lehetett edző, amire tornászkarrierje után és azzal párhuzamosan is komolyan készült. 1965 és 1970 között volt TF-es hallgató, és az államvizsga idején a második kislányával volt várandós, ezért nagyon emlékezetes maradt számára.
„Rövid ideig iskolában is voltam testnevelő, de az élet és a szívem visszaterelt az edzői pályára” – nyilatkozta Ducza Anikó.
Mikor válogatottbeli eredményeiről kérdeztük, odavezetett minket a vitrinhez, és megmutatta az 1964-es olimpiai bronzérmét, amelyet sok más – világbajnoki, magyar bajnoki és egyéb – éremmel együtt állított ki a lakás egyik kiemelt pontján.
Az 1960-as, az 1964-es és az 1968-as olimpián versenyzőként, míg az 1972-es ötkarikás játékokon pedig edzőként vett részt.
„Ezerkilencszázötvenhétben kerültem először a válogatottba, akkor tizenöt éves voltam, és megnyertem az összetett mesterfokú bajnokságot. A mai napig nagyon sokat jelent nekem a torna, és állítólag ügyes is voltam” – magyarázta Anikó néni. – Egy évvel később tagja voltam a moszkvai világbajnokságon szereplő csapatnak, amellyel a negyedik helyet szereztük meg. Az 1960-as római olimpián két tizeddel maradtam le a talajdöntőről, így a nyolcadik helyen végeztem. A tokiói olimpián bronzérmet nyertem talajon, de nekem ez aranynak számít, mert Zsuzsi lányom héthetes volt, mikor elkezdtem edzeni, hogy kijuthassak az olimpiára. Majd Nagy Jenőné, Vali néni felkért, hogy a válogatott keretben Kertész Alice-szal edzőként vegyek részt a csapat felkészítésben a következő olimpiára. Nagyon örültem a felkérésnek, mert itt kipróbálhattam magam edzőként is, és nem vallottam szégyent. A csapat tagja volt Békési Ili, Oroszi Margit, Medveczky Krisztina, Nagy Zsuzsa, Kelemen Márta és Kéri Anikó.”
Jó egészséget kívánunk, reméljük, hogy ez az aranydiploma is szép helyet kap a vitrinben, és hogy a gyémántdiploma átvételére személyesen is el tudsz jönni a Magyar Testnevelési és Sporttudomány Egyetem ünnepségére.
További jó egészséget, sok örömet és boldogságot kívánunk, Anikó néni!
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2025.
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
