A magyar sport tartósan a nemzetközi élvonalban szereplő képviselőinek köszönhetően számos kerek évfordulós jubileumunk van. Egyikükre, maga az egyik főszereplő, Zarándi László, a TF Atlétika Tanszékének korábbi vezetője hívta fel a figyelmet.
Az érdekesség „kibontásához” némi háttérmunka is jól jött. Végignéztük ugyanis az 1952-es, helsinki olimpián szerepelt mind a 33 magyar atléta ismert adatait, amelyekből kiderült, hogy egykori olimpikon atlétáink közül ma már mindössze hárman élnek: Tilkovszky Ibolya (89) vágtázó, Béres Ernő (94) középtávfutó és Zarándi László (93) vágtázó. A TF egykori tanszékvezetője a 70. évforduló alkalmából a „villámikrek” nagy sikereit elevenítette fel.
„A korábbi csereberét követően 1950-re állapodott meg a férfiak 4x100 méteres síkfutó váltójának összetétele – emlékezett a váltó egyetlen, még élő tagja. – A Zarándi László, Varasdi Géza, Csányi György, Goldoványi Béla kvartett nemzetközi találkozón Pozsonyban, a Csehszlovákia elleni válogatott találkozón debütált, méghozzá győzelemmel.”
A sikeres nemzetközi premiert követően egyre stabilabb lett ez a négyes fogat, amely a későbbi, visszhangos sikereit nem a váltóban szereplők kivételes futógyorsaságának köszönhette, hanem a rendkívül precíz váltásaiknak.
„Most 70 éve, hogy Helsinkiben végül dobogóra állhattunk, bár előzőleg még a kiutaztatásunk is komoly veszélyben forgott – emlékezett Zarándi László tanár úr. – Végül ott lehettünk, de legfeljebb döntőbejutást vártak tőlünk. A döntőben azután jött a nagy meglepetés, hiszen az első két váltásunk olyan jól sikerült, hogy a Szovjetuniót is megelőzve a második helyen haladtunk. A harmadik, utolsó váltásnál Sír „Kaja bácsi” bekiabált Goldoványinak, hogy „Béla, lassíts!”. Ha ez a parancsra történt megtorpanás nem jön közbe, úgy akár másodikok is lehettünk volna.”
Hogy ez az ötkarikás érem nem a véletlen műve volt, azt bizonyítják a későbbi évek eredményei. A helsinki olimpiát követően Turkuban a villámikrek legyőzték az olimpiai bajnok amerikai váltót is. 1954-ben a svájci Bernben Európa-bajnokok lettek, majd 1955-ben, Budapesten főiskolai világbajnoki cím következett.
„Ez volt az utolsó, közös sikerünk, utána ugyanis én már egy izomsérülés miatt kiestem a négyesből, a helyemen pedig többeket is futtattak, de a sikerek nem folytatódtak. A tatabányai Kiss Lászlót is kipróbálták, végül Jakabfy Sándort vitték ki, aki sérüléssel bajlódott. A négyes vég ül az első középfutamban kiesett.
A 93 éves, egykori kiválóság a szerencsétlen búcsú ellenére boldog, elégedett ember.
„Nekem az 1952-es év volt a csúcs – összegzett a Dunakeszin élő, edzőként is sok sikert megért, egykori TF-tanszékvezető, akinek tanítványai közül Szalma László vitte a legtöbbre. – 1952-ben szereztem meg a tanári oklevelet, bronzérmes lettem az olimpián, majd onnan hazatérve tanársegédi állást kaptam a TF-en, ahol 40 évig dolgozhattam, s ahol még ma sem felejtettek el.”
(jochapess / Jocha Károly)
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
