Hírek

Tévétorna helyett ma már másra mozognak a fiatalok

Mint arról korábban írtunk, a Testnevelési Egyetemen vette kézhez Alumni-nagyköveti megbízólevelét a magyar sport egy-egy kiváló alakja, Gyulay Zsolt korábbi olimpiai bajnok kajakos és a jelenleg is TE-hallgató Keszthelyi-Nagy Rita olimpiai bronzérmes és Európa-bajnok vízilabdázó. Az eseményen – többek között – jelen volt Schmittné Makray Katalin olimpiai ezüstérmes tornász, a TE Alumni-nagykövete is, aki az 1976 és 1989 között műsorra tűzött esti tévétorna egyik legismertebb szereplője volt.

Tévétorna helyett ma már másra mozognak a fiatalok

Az egykori olimpikont a magyar fiatalok testmozgási szokásairól kérdeztük.

– Számos alkalommal igyekeztek újraéleszteni a tévétornát, kevés sikerrel. Vajon azért, mert a magyar embereknek – közöttük a fiataloknak – nincs igényük a testmozgásra, vagy azért, mert nem a televízió a megfelelő platform, ahol meg lehet őket szólítani?

– A tévétornát abban az időben nagyon szerették az emberek, mert újdonság volt – vélekedik Schmittné Makray Katalin, aki sportkarrierje után sem távolodott el a tornától: 1978-ban testnevelő tanári diplomát szerzett, később edzősködött, majd meghonosította Magyarországon az aerobikot, és részt vett a sportág hazai szövetségének megalapításában. – Nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek körében is rendkívül népszerű volt, hiszen a kicsik szerették utánozni, amit a tévében csináltunk. Be kell valljam, eljárt felette az idő, ez a műfaj ott és akkor volt olyan szép és jó.

– Akkor végleg kidobhatjuk ezt a műfajt az ablakon?

– Ma már rengeteg lehetőségük van a fiataloknak a testmozgásra, a futástól kezdve a gyalogláson át egészen a fitneszig, még felsorolni is nehéz. Ráadásul ott van a mindennapos testnevelés, amelynek köszönhetően eleget tudnak mozogni a gyerekek, nem beszélve az óvodai testnevelésről, amely a legkisebbek mozgásigényét elégíti ki. Sőt manapság már az idősek is találnak maguknak megfelelő mozgásformát, úgyhogy azt kell mondjam, egyetlen korosztály sem marad ki a neki megfelelő testmozgásképzésből.

– Ön szerint a fiatalok ki is használják a sportolási lehetőségeket?

– Az unokáimat és a baráti körüket elnézve azt látom, hogy sokan sportolnak: futnak, túráznak, gördeszkáznak és rollereznek, bár hozzá kell tennem, ők – mármint az unokáim és az ismerőseik – eleve sportos családba születtek. Úgy vélem, akinek igénye van a testmozgásra, meg is találja a neki legmegfelelőbb módját.

– Hasonlóan vélekedik az egyetemistákról is?

– Ugyanaz vonatkozik rájuk is, mint bárki másra: a derűlátó énem azt mondatja velem, hogy ők is megtalálják a maguknak a legmegfelelőbb sportot. Ne felejtsük, a tanulás és a sport remek kiegészítője egymásnak. Abban bízom, hogy ha nem is szervezett keretek között, de szabadidejükben, barátaikkal vagy családtagjaikkal végeznek valamilyen testmozgást, amelyet később a munka és a család mellett is folytatni tudnak. A kötelező egyetemi testnevelés nem oldja meg a problémát, inkább szemléletváltásra lenne szükségük. Azt kellene megérteniük, hogy az egészségmegőrzés egyik legfontosabb módja a rendszeres testmozgás. Persze én már annak is örülök, ha azt látom, hogy a hallgatók önmaguknak szervezik meg a sportolást, ami több a semminél.

– Visszatérve a családjára, hat unokája milyen viszonyban áll a sporttal?

– A két lány rendkívül sportos, egyikük még versenyszerűen is sportolt. Ami a fiúkat illeti, ketten korosztályuk legjobbjai közé tartoznak, ott dörömbölnek a válogatott ajtaján. A harmadik fiúunokám az egyetemen űzte magas szinten a sportot, de szabadidejében még most is sokat mozog. A negyedik, a legkisebb sokat jár futni és edzőterembe, ráadásul az iskolájában is nagyon komolyan veszik a testnevelést.

– Sokan úgy vélik, hogy a fiatalok körében a testmozgás legnagyobb ellensége az ülő életmód, azaz a számítógépezés, a tévézés és a mobilozás.

– Részben így van, de sok iskoláskorú gyermek és egyetemista ma már tanulásra használja a laptopját vagy a számítógépét, tehát kvázi munkavégzésre. Ráadásul a fiatalabb generáció tagjai egyre kevesebbet nézik a tévét. Ha pedig később olyan munkahelyre kerülnek, ahol ösztökélik őket a testmozgásra, biztos, hogy ki fognak próbálni valamilyen sportot.

interjú,testmozgás,Schmittné Makray Katalin,alumni nagykövet