Július 3-án, hétfőn ünnepelte ötvenedik születésnapját Jókay Zoltán, a Testnevelési Egyetem Sportjáték Tanszékének mestertanára, a Vasas Óbuda női röplabdacsapatának vezetőedzője – vele beszélgettünk.

Szokták mondani, az ember annyi idős, amennyinek érzi magát. E tekintetben Ön hány éves?

Hát nem ötven, az biztos. Tulajdonképpen abból tudom lemérni, hogy kerek évfordulóhoz érkeztem, hogy a korábban megszokotthoz képest jóval többen köszöntöttek fel. A kérdésére válaszolva: nagyjából negyvennek érzem magam, a legszebb férfikor.

Mi kell ahhoz, hogy – legyen szó az élet bármely területéről – valaki éveken, évtizedeken keresztül rajongásig szeresse a hivatását?

Szerencsés helyzetben voltam, mert már gyerekkoromban, az iskolában magába szívott a röplabda Tatabányán. Minden olyan magától értetődőnek tűnt, úgy is mondhatnám, hogy infúzión keresztül vezették belém a röplabdát. Nagyszerű tanáraim és edzőim, egyszersmind példaképeim voltam, ezért is maradhatott meg örök szerelemnek a röplabda.

És a testnevelés?

Természetesen az is. Emlékszem, még bőven általános iskolás voltam, amikor annyira megragadott a testnevelő tanárok életstílusa, valamint mindaz, amit képviselnek, hogy már akkor eldöntöttem: én bizony testnevelő tanár leszek.

Kétezernégy óta vezetőedző a Vasas női együttesénél, amellyel négyszer nyert bajnokságot, nyolcszor pedig Magyar Kupát. Mindamellett úgy tudjuk, nem csupán a sikereivel magasodik ki a mezőnyből, hanem fanyar humorával is.

Fontosnak tartom, hogy az embernek legyen humora, illetve humorérzéke, mert azzal sok nehézség áthidalható. Számos jó humorú barátom van, rengeteget viccelődünk még a családon belül is. Meggyőződésem, hogy a humor, a jó kedv alapfeltétele a nyugodt viselkedés kialakulásának.

Legyen így a következő ötven évében is!

Köszönöm!