Ismét kegyeibe fogadott minket az időjárás. Bár elég hűvös volt a D épület előtti Megemlékezések Helyén, ahol a nemzetiszín lobogó félárbocon lengett, szépen sütött a nap. Szép számban gyűltünk össze déli 12 órakor. Hála Istennek nagyon sok diák volt jelen, s számos érdeklődő jött a kerületből is, akik először vehettek részt megemlékezésünkön.

Reméljük, hogy a vértanúkról felolvasott sorok közül néhány megragadt a nézőközönségben, szép példát mutatva az áldozatkészségre.

A koszorúzás és a Szózat elmondása után, mikor véget ért az ünnepség, többen ott maradtunk az emlékezés helyén. Olyan nehéz volt rögtön visszatérni a mindennapos munkához, a szép, felemelő érzéseket kiváltó hangulat után.

(szöveg: Nemerkényiné Hidegkuti Krisztina, kép: Fazakas Mónika)