Kitüntetett figyelemmel
2017. augusztus 25.Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem
Interjú. Ahogy írtuk: kiemelkedő munkája elismeréseként Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült Koller Ákos, a Testnevelési Egyetem Természettudományi Intézetének professzora, az egyetem Tudományos Tanácsának elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, aki augusztus 20-án Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől vette át az elismerést. A kitüntetés kapcsán beszélgettünk prof. dr. Koller Ákossal – de nem csupán a kitüntetésről. 
 

„Eddigi elismeréseim közül természetesen ez a legnagyobb és a legjelentősebb – mondta érdeklődésünkre a tanár úr. – Nagy megtiszteltetés számomra, hogy megkaptam és valószínűnek tartom, hogy hosszú kutatói, oktatói munkámat, vagyis az egész életpályámat díjazták.”
 
Minthogy Koller tanár úr olyan időszakban nőtt fel, amikor világszínvonalú volt idehaza a labdarúgás és a vízilabda, rákérdeztünk, vajon mekkora hatással volt rá annak idején az élsport.
 
„Édesapám a híres III. kerületi TTVE-ben focizott, a legendás Bozsik Józseffel együtt, én sajnos nem voltam túl jó ebben a sportágban, bár nagyon szeretem a mai napig is. A vízilabdához viszont volt érzékem, a legendás KSI-ben nőttem fel, olyan edzők mellett mint Gyarmati Dezső, Gallov Rezső és Königh György. Számos ifjúsági bajnokságot és három országos bajnokságot nyertem, ezt az OSC színeiben. Különböző szinten, válogatott csapatokban is játszottam, majd a Senior Budapest csapatában további huszonöt évig pólóztam, akikkel Master Európa-bajnokságot és világbajnokságot is nyertünk. A sportolás a mai napig is fontos része az életemnek.”
 
Kitüntetett figyelemmel (Koller Ákos)
 
Dr. Koller Ákos előadás közben a Testnevelési Egyetemen. 
 
A professzor úr elmondta: nagyon sok mindent köszönhet a sportnak, egyebek mellett a kitartását, azért (is) tudja ilyen magas szinten végezni
munkáját. Bár ami azt illeti, nem is a munka a helyes kifejezés. 

„Oktatói, kutatói pályámat a legkevésbé sem nevezném munkának, vagy legalábbis én nem annak fogom fel. Sokkal inkább valamiféle belső
tevékenységi kényszernek. Olyasmi ez, mint aki naponta fut: ha kihagy egy napot, akkor már rosszul érzi magát. Nos, én akkor érzem rosszul magam, ha
nem járatom az agyamat.”

Alighanem ez az egyik titka az életen át tartó motiváltságnak. És talán a boldogságnak is.
2024. Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem
Minden jog fenntartva!