Rakonczay Gábor extrémsportoló, kétszeres Guinness-világrekorder és többszörös magyar rekorder tartott előadást a TF-en
A Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem (TF) Klebelsberg Kuno Szakkollégiumának nyitó közgyűlését követően Rakonczay Gábor extrémsportoló tartott magával ragadó és mélyen inspiráló előadást a hallgatóság számára. Gábor neve mára egyet jelent az emberi teljesítőképesség végső határainak feszegetésével, hiszen eredményei a világ elitjébe emelik: két szóló óceánátkenuzásával, négy óceánátvitorlázásával és páros óceánátevezésével újra és újra sporttörténelmet írt. A vizes közeget elhagyva a jég világában is bizonyított, hiszen két alkalommal kelt át Grönlandon, egy embert próbáló expedíció során elérte a Déli-sarkot, és elsőként földi halandóként mászta meg a Mont Blanc-t tengerszintről indulva. Futóként is rendkívüli intenzitással él, megszámlálhatatlan maraton és számos Balaton-kör van a lábában. Két alkalommal futotta át a teljes országot, 850 kilométert megközelítő eredményével pedig ultrafutó-világbajnoki címet szerzett. Elképesztő fizikai igénybevételét és edzésmunkáját hűen tükrözi, hogy évente átlagosan tizenhárom pár futócipőt használ el.
Az előadás azonban jóval több volt puszta eredménylisták felsorolásánál. Gábor egyfajta életfilozófiát tárt elénk hallgatók elé, melynek központi eleme a felnőtté válás és az egyéni felelősségvállalás kérdése volt. Hangsúlyozta, hogy az igazi felnőtt lét ott kezdődik, amikor képessé válunk teljes felelősséget vállalni az életünkért, és felismerjük, mennyire értékes és megismételhetetlen a létezésünk minden egyes pillanata. Kitért arra a gyakori társadalmi jelenségre, miszerint ösztönösen próbáljuk kerülni az életveszélyes vagy bizonytalan helyzeteket a kényelem és a biztonság reményében, ám rávilágított, hogy ebben a statikus állapotban a fejlődés és az egyéni kiteljesedés lehetősége elvész. Saját tapasztalataiból merítve mesélt azokról a belső gátakról, amelyek kezdetben áttörhetetlen falnak tűntek az elméjében. A maratonra például sokáig az ember által lefutható leghosszabb távként tekintett, amíg nem találkozott egy ultrafutóval.
Az előadó egyik legmeghatározóbb gondolata a gyermeki és a felnőtt lét közötti határvonal meghúzása volt: míg egy gyereket a tanárai és a szülei rajzolnak körbe, kijelölve mozgásterét, addig a felnőtt ember saját maga rajzolja meg a határait. Ebben az önmagunk által meghatározott zónában választjuk ki a céljainkat, és mi magunk döntünk arról, mekkora lesz az a kör, amelyben az életünket éljük. Gábor arra biztatta a jövő sportszakembereit, hogy ne féljenek a tágabb körök megrajzolásától, hiszen a fejlődés ott kezdődik, ahol a megszokott komfortzónánk véget ér. Az előadás zárásaként megfogalmazódott, hogy az extrém kihívások igazi célja nem a rekordok hajszolása, hanem az a mély megélés, amely során az ember valóban érzékeli saját létezésének súlyát és erejét, képessé válva arra, hogy a legnehezebb körülmények között is jól legyen és fejlődjön.
Beszámolót készítette:
Fekésházi Eszter
szakkollégiumi hallgató
