Prof. Dr. Sós Csaba, a Testnevelési Egyetem Úszás és Vízi Sportok Tanszékének vezetője, a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya az egyetem honlapjának nyilatkozott. A beszélgetés során sok érdekes téma terítékre került, mindenekelőtt természetesen a néhány hete véget ért tokiói nyári olimpia. S mivel Sós Csaba az úszok vezetője, adta magát a fölvetés: mi történt Hosszú Katinkával? A 32 esztendős, háromszoros olimpiai bajnok magyar csillag nem szerzett érmet Tokióban, pedig a közvélemény számított tőle a jó eredményre, így természetesen Sós Csaba is.

„A versenyen várakozáson alul teljesítő idősebb úszóink kapcsán csak jövőre derül ki valójában, hogy Tokió kisiklás volt-e vagy végállomás, illetve hogy ezekre az eredményekre később hogyan reagálnak – hangsúlyozta a TE tanszékvezetője. – Hosszú Katinka kapcsán hadd jegyezzem meg, hogy Rióban, tehát öt évvel ezelőtt minden idők legidősebb érmese lett női négyszáz méter vegyesen. Hangsúlyozom, érmese. És ő ott ugyebár aranyat nyert. Mindenki tudja, hogy az elmúlt években magánéleti válsággal szenvedett, no meg a COVID akadályozta a felkészülésben, mint mindenki mást. Mindettől függetlenül a legkevésbé sem volt illúzió elvárni tőle az éremszerzést Tokióban, nagyon keményen edzett a cél elérése érdekében. Én magam is érmet vártam tőle. Aranyat ráadásul. És senki sem lepődött volna meg, ha nyer.”

Hosszú Katinka tokiói szereplése mindenkit foglalkoztatott (Fotó: Nemzeti Sport) 

Sós Csaba összességében elégedett úszóink eredményével (jóllehet ő maga egy-két éremmel többel kalkulált), s kiemelte, hogy a válogatott tagjai közül kilencen a top 5-ben vannak a világon abban, amit csinálnak, s ez módfelett megsüvegelendő. A pillangóúszásban olimpiai aranyat nyerő Milák Kristóffal kapcsolatban pedig aláhúzta: ő már 21 évesen mindent elért ebben a sportágban, amit csak lehetett, nála a jövőben a darabszám lesz a kérdés, már ami az érmeket illeti.

A jövő miatt sem kell aggódni, vallja a szövetségi kapitány (Fotó: Nemzeti Sport) 

S ha már jövő! Sós Csaba rávilágított a felkészítés, a képzettség fontosságára az edzőknél, mint mondta, egy-egy kiugró eredményben fele-fele arányban osztozik versenyző és edző.

„A Testnevelési Egyetemnek meghatározó szerepe van, mert ott mi gyakorlatilag kézbe adjuk a tudást, a felhalmozott tapasztalatot – fogalmazott a magyar szaktekintély. – Egyetemi jegyzeteink, tankönyveink, oktatófilmjeink vannak, felbecsülhetetlen szakmai érték. Meggyőződésem, hogy azért volt, illetve van hanyatlás egyes sportágakban, mert hiányoznak onnan a magasan képzett szakemberek. Ezért tartom kiemelkedő fontosságúnak a Testnevelési Egyetemen zajló műhelymunkát, az ott felhalmozott tudás továbbadását. Törekedni kell arra is, hogy a másutt, például az Egyesült Államokban kialakított szakmai munkát megismerjük, és ha annak bizonyos részei beágyazhatók a magyar sportba, a hazai viszonyokat jól ismerve ágyazzuk is be.”

Sós Csaba hozzátette még: örül a tokiói negyedik helyeknek is, különösen Verrasztó Dávidénak, aki „harcban volt az aranyért is abban a brutális mezőnyben”, míg Kenderesi Tamás és Kapás Boglárka kapcsán sajnálja, hogy apróságon múlt a bronzérem megszerzése.

„Úgy lett volna az igazi, ha azok megvannak” – mondta Sós Csaba.

De azért így sem volt rossz.

Sőt!