Életének 92. életévében, január 16-án elhunyt dr. Zalka András, neves labdarúgó szakember, sportvezető, a TF egykori rektora, a sportjáték tanszék korábbi vezető oktatója, aki komoly szerepet vállalt a Ferencváros labdarúgócsapatának történelmi sikereiben is.
Dr. Zalka András 1954-ben nyert felvételt a Testnevelési Főiskolára, ahol labdarúgó szakedzői diplomát szerzett, majd 1959-ben a Baróti Lajos vezette magyar labdarúgó-válogatottnál dolgozott. Ezt követően a TF-en betöltött tanári állása mellett 1962-ben a Ferencvárosnál kezdett dolgozni. Zalka Andrásnak, Mészáros József, akkori vezetőedző segítőjeként komoly szerepe volt a klub történelmi sikereiben, bajnoki címeiben, kupadiadalaiban és a magyar klubfutball mindmáig legnagyobb sikerében, a Vásárvárosok Kupája megnyerésében.
Később dr. Lakat Károly edzősége alatt a teljes FTC utánpótlásszakági irányítója volt, majd 1968-ban a TF-en igazgatóhelyettesnek választották. Ezt követően 1978 és 1984 között az intézmény rektoraként tevékenykedett.
A kiváló futballszakember és edző a www.tempofradi.hu oldalnak 15 évvel ezelőtt így összegezte pályafutásának kezdeti éveit és a TF-hez fűződő, életre szóló kapcsolatát.
„…1931-ben születtem Győrben. Gyerekkoromtól Fradi-drukker vagyok. Amikor a csapat Győrben játszott, mi már a vasútállomáson vártuk Sárosiékat. A MÁV-DAC-ban kezdtem focizni, majd felnőttként az állami erdőgazdaságok csapatában, a MALLERD-ben játszottam. A tanítóképző elvégzése után felvettek a Testnevelési Főiskolára, ahol 1954-ben testnevelő tanári és labdarúgó szakedzői diplomát kaptam. Győrben állás várt, és mellette az ETO-ban futballozhattam volna, mégis maradtam Budapesten, mert Csanádi Árpád tanársegédi állást kínált a tanszékén. Az oktatás mellett a TF csapatával a Budapest-bajnokságban és az NB III-ban is játszottam, Friedmanszkyval, Thomannal és Csabaival együtt. Balfedezet voltam. 1957-ben Csanádi, aki egyben az edzőm is volt, javasolta, hogy Friedmanszkyval együtt igazoljon le a Fradi, de én felmértem a képességeimet és maradtam. Nemsokára Csanádi elment az OTSH-ba dolgozni, és megörököltem tőle a csapatot: játékosedző lettem.
Egész életemben egyetlen (fő)munkahelyem volt, a Testnevelési Főiskola, később Testnevelési Egyetem. Minden lépcsőfokot végigjártam ott. Aztán 1968-ban igazgatóhelyettes lettem a TF-en. Mivel ez az állás egész embert követelt, el kellett hagynom a Ferencvárost. 1978 és 1984 között rektor voltam, majd nyugdíjba vonulásomig a Sportjáték Tanszéket vezettem.
A főiskolán, majd az egyetemen jól éreztem magam. Azt hiszem, eredményes munkát végeztünk. Reformokat vezettünk be, új tanterveket dolgoztunk ki, rugalmasabbá tettük az oktatási struktúrát. Közben könyveket és jegyzeteket írtam, folyóiratot szerkesztettem, szakértőként szerepeltem a TV-ben és a rádióban. Korábban, a hatvanas években az is megesett, hogy az első bajnoki meccset én közvetítettem a televízióban, a másodikat pedig Vitray.
Munkatársaimmal tanulmányoztuk a korszerű német, angol, spanyol edzésmódszereket és igyekeztünk itthon is elterjeszteni azokat. A napi edzői gyakorlatot azonban nemigen tudtuk befolyásolni, azt alapvetően a társadalmi-gazdasági környezet határozta meg.”
Zalka András egyik legkedvesebb emléke, szinte mottója így szólt:
„A hatvanas években Lakat Karcsi kiemelkedett az edzők hazai mezőnyéből. Nagyszerű humora is segítette abban, hogy igazán közel tudott kerülni a játékosokhoz, de ha kellett, ki is osztotta őket. Egyszer valamelyik elképzelését a játékosok nem tudták megvalósítani a pályán, és azzal védekeztek, hogy „Karcsi bácsi, mi tényleg mindent megteszünk.” Erre Lakat csak ennyit válaszolt - mondta Zalka András -, hogy „Az kevés!”
Dr. Zalka Andrást a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem saját halottjának tekinti.
Emlékét megőrizzük!
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
