Hét éve irányítja szövetségi kapitányként a magyar női vízilabda-válogatottat Bíró Attila, 2016-ban Európa-bajnokságot nyert csapatával, a tavalyi tokiói olimpián bronzérmet, az idén hazánkban megrendezett világbajnokságon pedig ezüstérmet. Csapata a döntőben a női szakágat uraló amerikaiaktól szenvedett vereséget.
fotó: nso.hu / Szabó Miklós
Jelenleg a közelgő Európa-bajnokságra készül a válogatottal, no meg közben tanul. Méghozzá a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen, ahová edzőképzésre jár.
Hogy kerül egy sikeres szövetségi kapitány a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemre?
Van edzői képesítésem Magyarországról és felsőfokú képesítésem angolszász nyelvterületről angolul, és Új-Zélandon is szereztem edzői képesítést. Hozzáteszem, Új-Zélandon az edzőképzést jószerével én kezdtem el komolyan építeni a női vízilabda révén, U12-től a felnőttig az egész szakmai programot én raktam össze, és ebbe beletartozott az edzők kiválasztása, nevelése, képzése is. Nyilván nem olyan szinten, mint a TF-en. A tavalyi tokiói olimpia után úgy éreztem, van egy kis időm arra, hogy itthon is képezzem magam. Főleg az elméleti rész érdekelt, a pedagógia, a sportpszichológia, az edzéselmélet, a biokémia. Mindig lehet újat tanulni, örömmel jegyzeteltem a különböző előadásokon, mert mindig hallok valamit, amit be tudok építeni a programjaimba.
Ön kész edző, hiszen férficsapatoknál, valamint válogatottaknál dolgozott külföldön, illetve idehaza. Mégis tud esetleg újat tanulni, olyat, ami előreviszi?
Mint azt az imént említettem, igazából az elméleti rész érdekelt, a biokémiától kezdve az edzéselméleten, a sportlélektanon és a pedagógián át a pszichológiáig. Gyakorlatilag folyamatosan tanulok, például Csernus Imrétől is, továbbá részt veszek mentorprogramon, s az ott tanultak is jó hatással vannak a csapatra. Hála Istennek, ezt az eredmények is bizonyítják. Közben folyamatosan tanulok az egyetemen. Nem akarok én gimnasztikát vezényelni vagy sportjátékokat tanítani. Amikor van időm, minden alkalmat kihasználva bemegyek az előadásokra, le is vizsgázom. Azt gondolom, hogy itt nem is a végcél a lényeg, hanem az út, amelyet végigjárva érdekes és értékes dolgokat csipeget az ember.
Augusztus végén kezdődik Horvátországban a vízilabda Európa-bajnokság. Ott, ugye, nem indulnak a nagy rivális amerikaiak – mi lesz a magyar válogatott célja?
Folytatni a sorozatot, amely 2020 óta töretlen a női válogatottnál: minden világversenyen érmet szereztünk. Ezek különböző színűek, s szeretnénk fényesíteni érmeinket. Vannak bronzérmek olimpiákról, Eb-ről, van immár ezüst a világbajnokságról, de 2016-ban nyertünk mi már Európa-bajnoki aranyat is. Attól még, hogy az Eb-n nem indulnak az amerikaiak, nem lehet kikiáltani bennünket biztos aranyesélyesként. Nézzük csak meg, milyen elődöntőt vívtunk a hollandokkal az idei magyarországi világbajnokságon, az olaszoktól meg, ugye, kikaptunk a csoportkörben. És hát a spanyolok is erősek, tavaly az olimpiai elődöntőben megvertek minket. Mindezt szem előtt tartva már az éremszerzésnek is örülhetünk. De még egyszer mondom, szeretnénk fényesíteni azt az érmet...
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
