Hírek

Pavlik Gábor a kitüntetéséről és a hosszú élet titkáról

Az elmúlt hétvégén megtartott MOB-közgyűlés egyik emlékezetes pillanata volt dr. Pavlik Gábor elismerése: a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszékének professor emeritusa MOB-életmű érdemrend kitüntetést vehetett át.

Továbbra sem követ el lépéshibát 80 éves dr. Pavlik Gábor

A rendkívül népszerű szaktekintély csaknem ötven éve tanít, kimagasló oktatói-kutatói tevékenysége mellett sportolókat is segített, illetve segít a boldogulásban, s ki ne tudná, a 2000 és 2008 között a három olimpiai bajnoki címet nyert férfi vízilabda-válogatott mellett dolgozott sportorvosként.

Egyébként is 26 évig dolgozott a pólósoknál, 41 (!) világeseményre, köztük hat olimpiára kísérte el a válogatottakat. Számos rangos elismerést kapott pályafutása során, a Dalmady Zoltán-díjtól kezdve a Hepp Ferenc-emlékérmen át a Magyar Köztársaság érdemérem lovag- és tiszti keresztjéig vagy a tavalyi Pro Universitate-díjáig.

„Voltaképpen nem rangsorolom ezeket az elismeréseket, mindegyiket nagyra becsülöm, de ha valamit ki kellene választanom, az a Magyar Köztársaság érdemérem lovagkeresztje, majd tisztikeresztje lenne, mert keveseknek adatik meg ezek átvétele. Talán ez a helyes megfogalmazás: ezek aranyérmesek és van sok csodálatosan csillogó ezüstérmem – mondta megkeresésünkkor Pavlik Gábor. – Nyolcvanéves vagyok, a most kapott életműdíj kapcsán igazán meghat a kedvesség és figyelmesség, amiben részesültem, részesülök.”

A közelgő budapesti vizes világbajnokságon (június 17–július 3.) nem csupán szurkol a magyar sikerekért, hanem a rendezvény orvosi stábjának tagjaként dolgozik majd. És persze kíváncsian várja a vízilabdázók mérkőzéseit.

„Mind a női, mind a férfiválogatott ragyogóan szerepelt a tavalyi tokiói olimpián, egyaránt bronzérmes lett. Remélem, idehaza sikerül megismételni azt a teljesítményt, vagy esetleg túl is szárnyalni.”

Ahogyan említette, nyolcvanéves, de nála ez tényleg csupán egy szám, mert végtelenül fiatalos úriember benyomását kelti.

„Egyrészt genetikailag szerencsés vagyok, másrészről aktív életet élek, a mai napig eljárok kosárlabdázni, zsákolni persze nem tudok, hárompontost meg már nem dobok, túl messze van onnan a gyűrű. Aki elhagyja magát, előbb-utóbb leépül, mi így működünk. Abban is szerencsém van, hogy szeretem, amit csinálok, a munkám egyben a hobbim. Még ma is izgalommal tölt el, amikor a mérési adataimat beviszem a statisztikai fájlba, s várom, hogy milyen eredmény jön ki. Vagy amikor az előadásaimra készülve fölfedezek egy-egy új információt és kicserélek egy-egy ábrát. És hát ott vannak a zenei estjeim, amikor zeneműveket ismertetek – ezek számomra mind olyan magasztos szellemi foglalkozások, amelyek szinten tartják a kedélyállapotot.”

Pavlik Gábornak különleges kisugárzása van, mintha mindenkinek a barátja lenne.

„Igen, valahogy tényleg így érzem. Hogy jóban vagyok mindenkivel.”

Aki ezt eléri, kitüntetést érdemel – az élettől.

kitüntetés,interjú,Pavlik Gábor,Magyar Olimpiai Bizottság,MOB-érdemérem