A Pedagógiai és Módszertani Tanszék vezetője az ELTE-n és a Károli Gáspár Egyetemen is oktatott mielőtt – sportnyelven szólva – a Testnevelési Egyetemhez "igazolt". Dr. Borosán Lívia főként nevelés- és oktatáselméletet tanít, de otthonosan mozog a gyakorlati tárgyak oktatásában is. Szerteágazó kutatómunkát végez, és 2018 decemberében miniszteri elismerésben részesült a TE-n indított bűnmegelőzési képzés szakmai támogatásáért, valamint a bűnmegelőzés testnevelőtanárok és edzők körében végzett népszerűsítéséért.
Úgy tudjuk, nem a véletlen műve, hogy a tanári, illetve oktatói pályát választotta.
Pedagógus családból származom, így nekem az oktatói pálya szinte kötelező választás volt, amit sohasem bántam meg.
Tett egy kis kitérőt, mielőtt a Testnevelési Egyetemre jött dolgozni.
Huszonhat évesen az egyetemi padból kerültem a katedrára az ELTE Neveléstudományi Tanszékén. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a neveléstudomány, a pedagógia egyik hazai bölcsőjében a konstruktív személyiségfejlesztés alapelveinek légkörében fejlődhettem. Tizennégy évet töltöttem el az ELTE PPK-n, és egy olyan ember számára, mint amilyen én is vagyok – aki szereti az inspiráló helyzeteket, embereket és a motiváló kihívásokat –, nem volt kérdés, hogy amikor a Károli Gáspár Református Egyetemre hívtak oktatni, váltottam. Sokat köszönhetek a Károlinak, mert bizalmat és testhezálló feladatokat kaptam, amelyekben meg tudtam mutatni értékeimet, és az is tiszteletreméltó volt, hogy számított a véleményem. Nehéz szívvel hagytam ott a kollégákat és az intézményt, személyes és szakmai fejlődésem komoly lehetőségét láttam ugyanakkor abban, hogy a Testnevelési Egyetemre kerülhetek, és a számomra oly’ kedves Pedagógiai és Módszertani Tanszéket vezethetem.
Dr. Borosán Lívia, a Pedagógiai és Módszertani Tanszék vezetője
Mit talált olyan vonzónak a TE-ben?
A sport egyrészt mindig is az életem része volt, elsősorban az egészséges életmód szükségletén keresztül, másrészt akkor már tíz éve oktattam a BME Közoktatási Vezetőképzésében leendő köznevelési vezetőket. Úgy is fogalmazhatnék, ideje volt, hogy kipróbáljam a vezetést a gyakorlatban is. Egy remek csapat áll mögöttem, amellyel jól kiegészítjük egymást. A kollektíva tagjai folyamatosan ösztönzik a munkát, amelyet annak érdekében végzünk, hogy adaptáljuk a pedagógia ismeretrendszerét a testnevelőtanári és edzői munkába.
Hogyan kerül a bűnmegelőzés a testnevelőtanárok feladatkörébe?
A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács elnöke, Dr. Hatala József tábornok úr kereste fel Prof. Dr. h. c. Mocsai Lajos rektor urat 2017-ben, és arra kérte, az egyetem működjön együtt a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia sport által történő megvalósításában. Rektor úr a Pedagógia és Módszertani Tanszéket, ezzel együtt engem bízott meg ’A bűnmegelőzés helyes és szerepe a sportfoglalkozásokon’ című tantárgy először az osztatlan tanárképzésbe, majd később az edzőképzésbe történő beépítésével. A kurzus a sport nevelő hatására épít, amely képes bűnmegelőzési elemek nélkül is preventív célokat szolgálni. Szabálykövetésre, kitartásra, együttműködésre, koncentrációra, állandóságra, következetességre és alázatra tanít. Mindezekben óriási felelősségük van a tanároknak és az edzőknek, hiszen követendő példaképként állnak a fiatalok előtt. Szemléletváltozást tudnak elérni, és a testmozgás, illetve a sport segítségével fejleszteni tudják azokat a szociális kompetenciákat, amelyek a bűnmegelőzésben is fontosak.
Izgalmasan hangzik. Mit tegyen, aki ezt hallva kedvet kapott ahhoz, hogy tanárképzésre jelentkezzen?
A felvételi eljárás keretében pályaalkalmassági vizsgálaton kell részt venniük. Ennek célja, hogy információt szerezzünk a tanárképzésre jelentkezők személyes motivációiról, pályaképéről és pedagógiai elképzeléseiről. A pályaalkalmassági vizsgálat részeként először el kell küldeniük a motivációs levelüket és egy pedagógiai elemzést az egyetemnek. A motivációs levélben a jelentkezők ismertetik kapcsolatukat a sporttal, beszámolnak egyéni életút-fejlődési terveikről és arról, hogy miért szeretnének tanár lenni. A pedagógiai elemzés során pedig egy szabadon választott pedagógiai jellegű olvasmányról vagy filmről kell pedagógiai elemzést készíteniük, oktatási-nevelési szempontok kiemelésével és a tanulságok megfogalmazásával.
Úgy tűnik, ez sokkal inkább hasonlít kreatív kihívásra, mintsem szigorú felvételi eljárásra.
Valóban, a „vizsgálat” kifejezés is jelzi, hogy nem vizsgáról van szó. Inkább azt szeretnénk feltérképezni, hogy a jelölt alkalmas-e a testnevelőtanári pályára, illetve képezhető-e pedagógiai munkára. Ezt a feladatot minden évben egy szakértői bizottság látta el, idén a PMT tanári végzettséggel rendelkező kollégái fogják értékelni az elektronikusan beérkező motivációs leveleket és pedagógiai elemzéseket, és ők állapítják majd meg, alkalmas-e a jelentkező.
A tanszék munkatársai hogyan alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez?
A kialakult helyzet megerősített minket abban, hogy az oktatói munka sikerességének feltétele nem csupán a szaktárgyi tudás. Ahhoz, hogy az online teret uralni tudjuk, a digitális kompetencia és a módszertani sokszínűség mellett olyan releváns személyiségbeli kompetenciákra is szükségünk volt – és van jelenleg is –, amelyet pedagógiai kultúraként emlegetünk.
Mit értsünk ezalatt?
Nem volt elég a különböző alkalmazásokon keresztül online órát tartanunk vagy éppen izgalmas gyakorló feladatlapokat gyártanunk, továbbá szemléltető videókat ajánlanunk, hanem mindemellett az oktatás elengedhetetlen személyességét is garantálnunk kellett. Hiszek abban, hogy egy pozitív tanár-diák viszony fokozza a teljesítményt. Az oktatói szerephez kapcsolható elvárt viselkedésformákat és értékeket személyiségünkön keresztül jelenítjük meg – ez most átkerült a digitális térbe, és kiderült, hogy ki milyen pedagógus, mennyire tud empatikus, toleráns, nyitott és segítőkész lenni, jó döntéseket hozni, az értékelésében fejlesztő, motiváló és egyénre szabott visszajelzéseket közvetíteni, nem utolsó sorban pedig rendszerben gondolkodni a kollégáival.
A hallgatók hogyan „vészelték át” a nehéz időszakot?
Ne felejtsük el, hogy az oktatókkal együtt ők is egy számukra teljesen ismeretlen helyzetbe csöppentek bele, ami megkívánta tőlük, hogy fegyelmezetten, oktatóikkal együttműködve, velük folyamatosan kommunikálva oldják meg az előttük álló feladatokat. Fontos volt a lényeglátás, a problémamegoldás és a rendszerezés képessége, sokszor kellett rugalmasnak és leleményesnek lenniük úgy, hogy közben megmozgatták digitális kompetenciáikat is.
Összességében hogyan értékeli az elmúlt hónapok történéseit?
A siker és a kudarc is közös, a tanítványainkkal végzett együttes munkában értelmezhető fogalmak. Minden helyzetből lehet, sőt kell is tanulni! A tanszék kollégái nevében mondhatom: nem bánjuk, hogy ebbe az élethelyzetbe kerültünk, mert sokat tanultunk belőle önmagunkról, a pedagógiai munkáról, a tanítványokról és mindezek összefüggéseiről.
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
