Megrendülve és megdöbbenve vettük tudomásul a megmásíthatatlant: kollégánk, barátunk, tanárunk, a Sportjáték Tanszék "Bélája" lassú, meggondolt lépteivel nem jön többet.
Tudtuk – de nem akartuk tudomásul venni – hogy beteg, nagyon beteg. Bíztunk erős szervezetében, az akaratában, az életszeretetében. De győzött az "ellenfél"! A vereséghez vezető utat emelt fővel, méltósággal viselte.
A kezelések közötti időben még megtartotta az óráit, hiszen ez volt az élete. Amikor lemondott a tanításról, már tudtuk, hogy nagy a baj.
1974-ban, mint tanársegéd kezdte az oktatói munkát a Testnevelési Főiskolán. Középiskolai testnevelő tanár, egyetemi tanársegéd, majd adjunktus lett. Számos nemzetközi konferenciára kapott meghívást. Játékos pályafutása – junior és felnőtt válogatott – befejezése után hazai és külföldi csapatok edzőjeként tevékenykedett. Több éven keresztül volt sikeres edző Kuwaitban. Szakmai elismerésként 2003-ban TF Edzői Nívódíjat kapott. A kézilabda volt a mindene. A játék szeretetét kívánta mindenáron átplántálni hallgatóiba, játékosaiba.
Tanítványai tisztelték és félve szerették szigoráért, következetességéért, rendszeretetéért, pontosságáért. Csak annyit követelt tőlük, amennyit magától is elvárt.
Segítőkész, szeretetre méltó, jó kolléga volt. Nyugodtsága, megfontoltsága, fanyar humora nagyon fog hiányozni. Kollégát, barátot, de elsősorban Embert veszítettünk! Fekete Béla Tanár urat a Testnevelési Egyetem és a Magyar Kézilabda Szövetség saját halottjának tekinti.
Isten nyugosztaljon TANÁR ÚR!
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
