A Testnevelési Egyetem Hallgatói Önkormányzata Dolnegó Bálintot, a Sportmenedzsment Tanszék tanárát választotta az Év oktatójának a 2019/2020-as tanévben. A kitüntetés kapcsán beszélgettünk a tehetséges fiatalemberrel, aki játékvezetőként a focipályán is képviseli az egyetemet.
Szaplonczay Makrina, a HÖK elnöke és Dolnegó Bálint (fotó: Vidor Gergely)
Meglepetésként ért, hogy te lettél a 2019/2020-as tanévben az Év oktatója?
Természetesen! Az évközi munkavégzés közben a feladataimra összpontosítok, hogy a legjobb tudásom szerint tehessek eleget a hallgatók és az egyetem elvárásainak. Az elismerés ugyanakkor nagyon jól esik, főleg a hallgatók részéről, hiszen értük dolgozunk.
Szerinted miért éppen rád esett a választás?
Az életkoromból fakadóan a hallgatók talán bátrabban keresnek meg szakmai és egyetemi kérdésekkel az órai keretek között vagy azon kívül. Tudják, hogy az ajtóm mindig nyitva áll, és lehetőségeimhez mérten állandóan törekszem az egyetemi előmeneteleik elősegítésében – mindezt a következetesség megtartása mellett. Ez szakdolgozati témavezetésekben, TDK munkákban is megnyilvánul. Úgy gondolom, ezt a törekvést értékelték a hallgatók.
Mi az a szemlélet, amelyet magadénak érzel a katedrán?
Kétezertizenhat óta vagyok oktató a Testnevelési Egyetem Sportmenedzsment Tanszékén, előtte a Doktori Iskola ösztöndíjasa voltam. Ebből fakadóan kevés tapasztalattal rendelkeztem, amikor elkezdtem a munkát, de nagyon megszerettem az oktatást. A közvetlen mentoraimtól, Bartha Csaba és Géczi Gábor tanár uraktól, rengeteget tanultam, és mindig bátran kérdezhetek tőlük. Az óráimon ösztönzöm a folyamatos kétoldalú kommunikációt, a viták generálását, továbbá, hogy a hallgatók véleményt formáljanak.
A jelenlegi körülmények között vélhetően mindez jóval nehezebb, hiszen a pandémia teljes mértékben megváltoztatta az oktatás kereteit. Hogyan éled ezt meg?
A koronavírus-járvány világra gyakorolt hatásai és következményei szempontjából nem az egyetemi oktatás van a legmostohább helyzetben, ezt mindenki megérti. Az online oktatás azonban nem a szakma sava-borsa, de jelenleg ezt a feladatot kell megoldanunk a legmagasabb szinten. A helyzet hallgatónak és oktatónak egyaránt nehéz, a személyes kapcsolatot ugyanis semmi sem pótolhatja. Bár a tananyagot elmondhatjuk, a figyelmet nehezebb folyamatosan fenntartanunk. Ugyanakkor mindenki megértő és türelmes.
Csak kevesen tudják, hogy játékvezetőként is tevékenykedsz a hazai labdarúgó NB II-ben. Hogyan tudod összeegyeztetni egyetemi elfoglaltságaidat a játékvezetéssel?
Az egyetem teljes mértékben támogat a játékvezetésben, amiért hálás vagyok. Sokszor szervezési feladatokkal jár, hogy mindkét területen helyt tudjak állni.
Látsz valami párhuzamot vagy hasonlóságot a tanárság és a játékvezetés között?
Nem is keveset! A labdarúgópályán rengeteget tanultam, vallom, egészen más ember lennék, ha nem lennék játékvezető. Később ugyanezt megfogalmaztam meg magamban az oktatással kapcsolatban is. Mindkét szakmának fontos eleme a kommunikáció, a játéktéren szerzett tapasztalataimat fel tudom használni az oktatásban is. A pályán és a teremben is minden cselekedetnek és szónak jelentősége van, hiszen mindkét szereplő a figyelem középpontjában áll. Továbbá úgy gondolom, hogy a játékosokat ugyanúgy partnerként kell kezelni, mint a hallgatókat, teljes mértékben betartva a közeg normáit.
Adódik a kérdés: hol érzed magad otthonosabban, a katedrán vagy a focipályán?
Mindkét helyen nagyon jól érzem magam, nem tudnék választani. A párhuzamok mellett rengeteg különbség is van a két szakma között. A katedrán például arra törekszünk, hogy a figyelem középpontjában legyünk, a játékvezető azonban akkor végzi jól a dolgát, ha nem tűnik fel a munkája. Persze vannak olyan helyzetek, amikor elkerülhetetlen az előtérbe kerülés. Az egyetem jelenlegi és egykori polgárai közül sokan dolgoznak a labdarúgásban, így könnyű otthonosan érezni magam mindkét szerepben.
Mérkőzés közben néha azért kapsz hideget-meleget a szurkolóktól. Hogyan kezeled ezeket a helyzeteket?
Azt szokták mondani, ezért van két fülem… Természetesen fontos a szurkolók visszajelzése, de a negatív ingereket ki kell zárni. Sokszor nagyon egyszerűen fogalmazzák meg érzelmeiket, de néhány nagyon szellemes beszólást is lehet hallani, s ha éppen eljut a fülemig, csak mosolygok magamban. Nekünk, játékvezetőknek, a mérkőzésen igazából olyan sok a teendőnk, hogy nincs lehetőségünk figyelni a nézők visszajelzéseire.
Milyen célokat tűztél ki magad elé erre az évre az egyetemi munkáddal, illetve a játékvezetéssel kapcsolatban?
A feladataim mellett szeretnék előrejutni a doktori cselekményemben is, és célegyenesbe fordulni. Emellett a Sportlétesítmény-üzemeltető szakirányú továbbképzésen is hallgató vagyok, amelyet reményeim szerint idén befejezek. Az egyetemi munkámat leginkább a szakmai és nyelvtudásom fejlesztése segíti elő, ebben kívánok előrelépni. A játékvezetésben pedig természetesen szeretném, ha minél rangosabb feladatokat kapnék, valamint a rám bízott mérkőzéseket jól le tudnám vezetni, hiszen akarva-akaratlanul a pályán is képviselem az egyetemet.
Márványkövi Ferenc
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
