Dr. Takács Ferenc Professor Emeritus egyetemi tanárról sok adat található az interneten és azt bárki elolvashatja, de azok csak száraz tények. Takács Tanár Úr élete és munkássága azonban egyáltalán nem volt "száraz", átlagos, ezt volt kollégái pontosan tudják.
Takács Tanár Úr, kollégánk nem szerette a sematikus, száraz dolgokat, mint ahogy azt sem szerette, ha professzor úrnak szólítják. Ő Tanár Úr maradt. A professzor úr megszólítás éppen ezért nem illene a róla szóló megemlékezéshez sem.
Emlékképek villannak fel:
... Egyetemi és Kari Tanácsi ülések, ahol ritkán, de mindig megfontoltan és lényegbevágóan szólt a napirendi pontokhoz.
... Ünnepségek, amikor dicsérte a hallgatók művészi hajlamait.
... Az E-terem felé menet, ahol a szokásos kedd-csütörtöki kosárlabda „edzésre” sietett a kollégákkal.
... Baráti beszélgetések, amelyeken a jobbítás szándékával fejtette ki kritikáját, illetve adott ötleteket.
... A szobája, ami hű tükre volt Ferinek: hatalmas kincseket rejtett. Igaz, alig lehetett oda belépni, mindenütt, az asztalon, az íróasztalon, a földön, mindenütt könyvek halmai magasodtak. De Ő kiismerte magát. Szenvedélyesen gyűjtötte a TF-es relikviákat: irodája falán számtalan felbecsülhetetlen értékű kép, plakett, diploma lógott.
... Gyakran futottunk össze a Könyvtárban, igazi „szellemi munkás” volt. Ontotta magából a cikkeket, tanulmányokat, könyveket, amelyek mind érdekesek és informatívak voltak.
Hatalmas volt a tudása. A sport és filozófia számos területén alkotott nagyot. Olyan témákkal foglalkozott – többek között -, amivel senki más: sportesztétika, sport és tudományelmélet, magyarok az olimpiákon, sport és művészet, fair play és több sportág története.
Számos olyan könyv jelent meg tollából, amit csak Ő írhatott meg: A TF (75. és 90.) jubileumi évkönyvei, Magyarok az Olimpiákon, vagy Irodalom és testkultúra, amiben a sportról szóló verseket, novellákat gyűjtött csokorba. Rendkívül jó tollú író volt, élvezetes volt olvasni minden írását, amit nagy igényességgel, stílusosan fogalmazott meg. Amit tudott, mind meg akarta osztani másokkal: cikkek, tanulmányok százait írta tudományos szaklapokba, illetve ismeretterjesztő folyóiratokba, de a Testnevelők Fóruma című TF újságba is, ami 1990-es években volt a Magyar Testnevelési Egyetem lapja. Nagyon érdekes cikkek voltak ezek: a sportról, sportfilozófiáról, illetve a TF történetéről szóltak.
Mindig foglalkoztatta valami újdonság.
Élt-halt a sportért és a TF-ért.
... És azok a történetek, amiket a TF múltjáról mesélt: Hogyan találta meg a pincében az ott elrejtett „ősi”, eredeti TF zászlót? Hogyan mentett meg értékes könyveket az égetéstől, leselejtezéstől az 50-es években? Ha valaki újonnan lépett be a TF-re és igazán meg akarta ismerni az intézményt, akkor kereste az alkalmat, hogy találkozzon vele, mindig volt valami nagyon érdekes története, amit csak Ő tudott.
Ő volt a TF „krónikása”.
Az utóbbi időkben már látszott rajta betegsége. Csak néha látogatott be a TF-re. Az emeletre pedig még ritkábban jött fel. De, ha találkoztunk, és fanyar humorral megjegyzéseket tett (saját magára is!), akkor is a régi Tanár Úr, a régi Feri volt.
És ez maradjon meg mindenkiben.
Tanár Úr! Megtiszteltetésnek érezzük, hogy kollégák lehettünk.
Isten Veled és nyugodj békében.
NHK
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
